Az élmény értelmezésével kapcsolatos fogalmak
Élmény: Olyan pszichikus jelenség, amely a személyiség belső életének eseményévé vált. Az embereknek az válik élményévé, ami számára személyileg is jelentős. Az élmények igen fontosak az emberi megismerőtevékenységben, a közvetlen élményben azonban rendszerint nem tárul fel azonnal a dolgok lényegi általános szükségszerű oldala.
Az élményben nem mű a tárgyi tartalma kerül előtérbe, hanem annak, hanem a jelentősége
Élményszerűség: művészeti minőség; a művészi alkotások egyik fontos jellem vonása; kritériuma, az hogy a mű olyan formában tükrözze a témájaként kiválasztott tárgyat, hogy a befogadás folyamatában keletkező élmény a befogadó saját közvetlen élményeihez hasonló jegyekkel rendelkezzék.
Esztétikai élmény: Elsősorban műalkotások befogadása során lejátszódó mentális folyamatok összessége. A jelenség az ókortól kezdve a vizsgálódás tárgya. Platón, elsősorban metafizikai fontosságból, károsnak tartja a műalkotások azon képességét, hogy élményeket képesek kiváltani. Az esztétikai élmény a mai értelemben vett esztétikai kialakulása óta vizsgálódás tárgya. A. G Baumgarten szerint az esztétikai tárgy, érzékekkel felfogott tárgy, s ilyen minőségben nyújt élvezetet.
Emocio: érzelem illetve érzelmi élményekkel együtt járó állapot
Rácio : az ész a tudás bizonyossága az ész velünk született fogalmaiból merithető, amelyek a tapasztalat elött és attol függetlenül léteznek.
Voluntas : akarat
A katarzis a művészetben
A művészeti hatás egyik alapkategóriája, amelynek hatásmechanizmusa az ókor óta vitatott. Az igazi katarzist a filozófia képviselte az emberi és az isteni világ kibékitésével. Maga a fogalom mindig is a csak a költészetben és a zene elméletében volt a festészetben és a szobrászatban nem alkalmazták.
Wladyslaw Tatarkiewicz:
Az Esztétika Alapfogalmai Forma Fejezetének feldolgozása
Az esztétikatörténet a formának legalább öt különböző jelentését ismeri
- 1. A forma A :a forma a részek elrendezettsége
- A forma B: amikor a forma terminust arra alkalmazást, ami közvetlenül adott az érzékek számára
- A forma C: A forma egy tárgy határait vagy kontúrját is jelentheti
- A forma D: Itt a forma egy tárgy fogalmi lényegét jelenti
- A forma E: A forma az elmének az észlelt tárgyhoz való hozzájárulását jelentette
A Középkorban a forma A-ra használt legfőbb terminus a figura (a latin fingere-öl=
Megformálni) Abelárd egy test – mind a modell mind a szobor elrendezettségeként definiálja. De a forma szót is használják ebben az értelemben
A formosus jelző igen hamar bekerült a művészet nyelvében a forma –nak ez a származékos alakja jó alakúságot, szépet jelentett; kedvező esztétikai megítélést hordozott, és annak a jelevolt, hogy a középkorban nagyra értékelték a formát, Ebből származottaztán a formositas névszó (jó alakúság, szépség) valamint a negatív Deformis (alaktalan csúf) jelző is.
A formalisták, mint a forma A-nak, mind a forma B nek hívei voltak, olykor, pedig olykor, pedig összekeverték a két fogalmat. Ám szent Bonaventúra már a tizenharmadik században különbséget tett közöttük. A formának itt két jelentése van: elösször a „vonalak által lezárt elrendezés”, másodszor „egy dolog külső megjelenése vagy szépsége”
A középkorban a formát és tartalmát még élesebben szembeállították, a költészet külső, és belső mozzanataként. A középkori poétikában a két forma fajta mellett két tartalomfajta is voltaz egyik a mű tárgyát és az elbeszélt eseményeket fogta át, a másik, pedig az ideologikus tartalomból vallási vagy metafizikai jelentőségből állt.
A forma B történetének egy másik forduló pontja akkor jött el, amikor felmerült egy új kérdés. Mi a fontosabb a művészetben a forma vagy a tartalom?
A mérsékelt formalizmus Le Corbusier megfogalmazásában jelenik meg: „egy igazi műalkotásban a forma a legfontosabb” Vaszilij Kandinszkij viszont igy fogalmaz: „a forma tartalom nélkül nem egy kéz, hanem egy üres kesztyű, a művész ugyan úgy szereti a formákat, mint az eszközeit vagy a terpentin szagát, mivel ezek mind a tartalom szolgálatában álló fontos eszközök”
A forma C szó szinonim a kontúrral, az alakzattal és az alakkal; jelentése közel áll a felület és a szilárd test jelentéséhez.
A forma C-t nem csak a hétköznapi beszédben használjuk, hanem a művészetben is. különösen a vizuális művészetekben , ahol az építészek , szobrászok és festők műveire alkalmazzuk. Ha a forma B a poétika, akkor C a vizuális művészetek természetes fogalma, melyek térbeli formákkal foglalkoznak.
A forma C csak a rajzra vonatkozik, a színre nem, és ebben áll a forma C és a D közötti különbség.
A Forma negyedik fogalma –a szubsztanciális forma – Arisztotelésztől származik.
A forma D uralma az esztétikában tetőpontjára, ám egyben végpontjára is a tizenharmadik században jutott. Ez a fogalom a virágzó középkor specifikus fogalma volt, és nem élte túl azt.
Úgy tűnik, hogy a huszadik században ez a fogalo, különböző elnevezésekkelujjáéledt- olyan absztrakt festőknél, mint Piét Mondrian és Ben Nicolson.
Az ötödik forma –fogalmat, a priori formát Kant alkotta meg. A formát az elme olyan tulajdonságaként írta le, amely arra kényszerit minket, hogy a dolgokat egy formában tapasztaljuk meg
Elmar Waibl: Művészet, Giccs, Pornográfia,
A művészet és a giccs , illetve a művészet és a pornográfia szembe állítása egyaránt kedvelt ellentét pár szokott lenni . Imanueé Kant az ítélet kritikája című munkájában azt indítványozta , hogy a művészetet háromszoros negatív elhatározás révén ragadjuk meg , úgy fogalmaz hogy a művészet nem természet és nem a tudomány műve .Ha nem vesszük figyelembe a festegetésre képes csimpánzokat , az alcatorikus zene problémáját akkor meggyőzőnek tűnik Kant állítása miszerint a műalkotások , artefaktumok , mesterséges művek , vagyis az ember által meghatározott szándékkal létrehozott képződmények.
A következő kérdés, az hogy mi különbözteti meg a műalkotásokat a műszaki alkotásoktól? A mérnökök által alkotott műtárgyakat instrumentális célszerűség jellemzi. A hídnak például az a célja, hogy szakadékot hidaljon át. Ezzel szemben a művészet a szellemi átvitel egyik formálja olyan értelemben, hogy a világ értelmező elsajátítása. A műalkotások képződmények, eóamelyek a dolgok, és az események felszíni megjelenési formáját metaforikus ábrázolásmód más képen tünteti fel
A művészet ama területek nyelve, ahová a szokványos nyelv érvénye nem ér el. a művészet animációs rendszer . a művészet „ világteremtésként olyan szellemi kaland , amely mindenkor új világlátásnak és új világkitalálásának jegyében áll.
A művészi kifejezés szóljon bármiről mindig érzelmileg nyomatékos, felfokozó, sűrítőm és hangsujozó. Amit a művész mond mindig valamilyen kifejezési formában, mondja amely. A művészet kimondatlanul mindig többet árul a konkrétnál, közöltnél, mert az odamondott kiséröszöveg midig megmozgatja a fantáziát. A művészet megindító, de anélkül, hogy kisajátító lenne. mert a műélvezet során
A giccses alkotások is lehetnek olyan esztétikusak, mint a műtárgyak, de félresikeredettek, mert nem ösztönző, tudattágító, hanem pont ellentétes hatást keltenek. Ha a művészetet érték semleges akkor a giccs szintén művészetnek számit
Maquet: Esztétikai Látvány
A műtárgyak csupán azért vannak kiállítva a lakásokban, kertekben, palotákban, múzeumokban, hogy meg lehessen tekinteni.
A csupán határozószó sugallja, hogy a tárgyak rejtett okból készülnek
A néző és a műtárgy közti vizuális viszony jellegzetes mentális jelenség. A műtárgyak szemlélésekor a tárgyak egészét látjuk a maga totalitásában. Meg kell jegyezni, hogy a szemlélés csak nézés, nincs távolabbi cél. Ez vizuális ábrázolás, ami mögött nincs semmi. A tapasztalatok szerint a tárgy kiváltotta belső visszhangnak az első megközelítése, amit a második nyelv foglal magába a közös nyelv, aminek köszönhetően a tárgy megmarad a befogadó tudatában. a tapasztalatokra történő hivatkozás a műalkotás kiváltotta visszhangnak az első megközelítése
Jó ránézni jelentése még a gyerekek számára is ismert, a gyermekek nagy része a szabályos képeket szebbnek látja, mint a torzítottakat. A gyermekek megértették a kérdést, azt hogy az egyik egyszerűbb „szebb”- ként jelentette meg számukra, mint a másik. A szakemberek az esztétika kifejezést a műtárgyak élményének és az érzékelés sajátos minőségének megnevezésére használják. A szakértők az esztétikai tapasztalat néhány alapvető jellemzőjéről is megegyeznek.
Az esztétikai érzékelés első vonása az, hogy keretbe foglalja a tárgyakat, különválasztja annak vizuális környezetétől, azért hogy elősegítse a figyelem összpontosítását.
A művészet szemlélése megköveteliaz érdeknélküliséget. A művészet szemlélése egy csendes tevékenység, az elemző magatartással sem egyeztethető össze
Maquet: A forma jelentősége
A reneszánsz óta a szépművészet négy ágát különböztetjük meg: festészet, rajz, szobrászat és az építészet közül három egészen az első nonfiguratív festmények megjenéséig, megtartotta az ábrázoló jellegét a figuratív festészet évszázadai alatt a nonfiguratív festészet az ábrázolásmódra és az ornamentikára korlátozódott. A nonfiguratív festészet egyeduralma 1950-60 as években véget ért
Amikor egy festmény, rajz vagy szobor előtt állunk, amely egy felismerhető tárgyat vagy embert ábrázol számit e megjenités. Pld, ha egy tájképen ragyog a nap, a hegy és a tavak hívogatóak a tengeri viharok is inkább grandiózusak, félelmetesek
1855 be, amikor Gustave Courbet kijelentette, hogy festőknek az ott kell festeniük, ahol a parasztok élnek, helyet hogy, a festőt forradalmárnek tekintették
A festő, mint a természet utánzöjaként az emberszemében mindig csodálatraméltó volt
A műalkotás esztétikai értéke nincs össze függésben az anyaggal, léteznek olyan agyagok, amelyek mint az arany vagy a drágakövek, melyek a múltban, mint kizárólag kitüntetett tárgyak készítésére, alkalmazhatókra tekintettek. A egy szobor leköti a néző érdeklődését, nem azt jelenti, hogy a szobor pld Aphroditét ábrázolja,
Kant óta a tartalom a forma ellentétét jelenti, abban az értelemben, hogy az, amit kifejez, ellentétes azzal, ahogy kifejeződik.
Különös jelentőséggel bír a határvonal, amely vizuálisan választja el a formát környezettől
A vizuális elemek –kontúrok, vonalak, formák és színek, fény és a textúra alkotját a tárgy formáját
Edvárd Munch a sikoly című képe nagyhatású képe, a ferde vonalak ahhoz képest, hogy hidat ábrázolnak lefelé sodrodnak. A kép felső részét, pedig kanyargó vonalak uralják. A sikoltó személyt, pedig valami rettegésbe tartja. Ez a fenyegetés, pedig a rettegés és a halál, amely elválaszthatatlan az emberi léttől
Az esztétikai élmény a téma a néző és az esztétikailag jelentős formákkal rendelkező tárgyak találkozása,
Utolsó kommentek