art-pOnt

A szépség és a forma viszonya

"a szép az, ami nem érzetek és nem is fogalom révén, hanem szubjektív szükségszerűséggel, közvetlenül, általánosan és érdek nélkül tetszik" (Kant).

Amit ma szépségnek nevezünk azt az ókorban „pulchrumnak” nevezték. Ez a kifejezés a reneszánszban tűnt el, amikor felváltotta a mai szépség fogalom őse a bellum. A bellum formáját több nyelv is átvette a spanyol bello franciául beau angol beautiful. A szépség és a művészet egymáshoz való legközelebb esése a reneszánszban következett be. Ez a két fogalom külön utakon járt

A szépség aranykora a 18. századig tartott de olyan verzió is van hogy reneszánszkor végén befejeződött,

A szemlélő képességünk első fokát a külső érzékek, a látás és hallás képezik. Mi az, ami e két érzéket tetszéssel tölti el? A fény és a forma összhatása a szemre nézve. Sokszor mondjuk, hogy milyen szép színe van a lepkének, vagy milyen szép a hangja a hegedűnek. De nem mondjuk, hogy milyen szép íze van ennek a gyümölcsnek, vagy hogy szépen hatott ránk a mai fürdő. Azért mondja Szent Tamás: Ha a szem szép tárgyat, szép szint pillant meg, ha fülét szép hang éri a szerveinkben a kielégítés érzete támad, tetszést érzünk a szemünkben és fülünkben. A művészetben a fantáziának megfelel, amit kompozíciónak nevezünk, nem egyes színek és alakok, hanem az alakoknak és a színeknek a csoportosítása és harmonizálása. „a szépre főleg azon értékek vonatkoznak, melyek leginkább

Ismeret eszközök, a látás és a hallás, amennyiben az ész szolgálatában állnak; szolunk ugyanis a szép látványról, szép hangokról. A szép sokféle lehet a szép tárgyak közé, tartoznak a műalkotások, a természeti látványok, szép test, szép hang szép gondolat.

Hegel szerint a műalkotás mindenképen az érzéki felfogás számára kínálkozik. S a műalkotás érzéki jellegének csak annyira kell léteznie, hogy az emberi szellemhez tudjon viszonyulni

Az emberi testen látjuk a természet leggyönyörűbb arányosságát. Az arányosságot, az aranymetszéssel tudjuk igazolni

Az aranymetszés bármely megadott egyenes vonalnak felosztása két olyan részre, hogy az egész vonal ép úgy aránylik a nagyobb részhez, mint a nagyobb rész a kisebbikhez.

A szépség összefüggésbe van az anyaggal és az idővel az anyagot, pedig vagy a természet formálja vagy az ember. Példaként felhoznám, azt hogy a természet formálta kő több ezer év alatt vagy lehet, hogy millió év alatt nyeri el azt a formáját, amit a folyó hullámai kimosnak. Ezt az ember akár egy hónap alatt is el tudja érni, de azok a formák, amiket a folyó hullámai hagynak a kövön az ember, nem tudja utánozni. A gótikus katedrálisok több emberöltőn át épültek legtöbbször a tervezője, megálmodója, nem láthatta a kész remekművet. Mi lehetett az a mérhetetlen hajtóerő, ami arra késztette őket, hogy évtizedeket vagy akár egy évszázadot egy épület megépítésére szánjanak. De ugyan ez megfigyelhető a szobrászatban is pld: Ghiberti a firenzei keresztelő kápolna Porta del Paradisójának elkészítésére, 30 évet szentelt.  Ez a mai világban elképzelhetetlen lenne. A szépség változó a csúnya is lehet valaki szemében. Az alkotó minden korban arra törekszik, hogy az ábrázolással kifejezzen valamit. Az alkotó a legtöbbször a saját maga által megtapasztalt valóság kiválasztott elemeit rögzíti a vásznon.

A festmény olyan költői műalkotás, amit látni lehet nem, pedig hallani a költészet, pedig olyan festmény, amit hallani lehet nem, pedig látni. A művészet a természetet utánozza. Ha egy befejezett mű előtt állunk észre kell venni, hogy a kép egy olyan belső világot tartalmaz, amelyet nem csak a művész alakított, hanem önálló életre kelve jelenik meg. A művész a műalkotáson át közli önmagát a világgal. Egy példa, Corot mester kijelöli tanítványainak a lefestendő témát, miközben hangsúlyozza, azt hogy igyekezzenek vissza adni a természetet. A munka befejezésekor mindegyikük az állvány köré gyülekszik, így szolnak Corothoz: Mester ön azt mondta, hogy azt fessük, amit látunk és ön ugyan akkor nimfákat festett a Válasz: Sajnálom önöket barátaim, hogy önök nem láttak nimfát. A művész érzelmei és szubjektív meglátásai kapnak kifejezést az alkotásban a szépséget legtöbbször a természeti formákra, lehet vissza vezetni. A műalkotás egyenlő anyag + forma. Önmagában egy gránit tömb anyagi volta egy szerkezet nélküli formával párosul.

az aranymetszés

Az aranymetszés, bármely megadott egyenes vonalnak felosztása két olyan részre, hogy az egész vonal éppúgy arányoljék a nagyobb részhez, mint a nagyobb rész a kisebbikhez. Az aranymetszés érdekessége, az hogy a természeti formákban is megtalálható pld egy egyszerű falevél, vagy a virágok vagy az állatoknál pld a ló vagy a kutya.

Az aranymetszés törvénye szerint készültek olyan műalkotások, mint az építészetben az athéni parthenon, a kölni dóm, romai szent Péter bazilika, szobrászatban a majdnem az összes antik szobor, a festészetben, pedig a renaissance több híres olajképe.

A szépség a műalkotásokban függ a helyes arányoktól és a részek közötti harmóniától, és a mérték megtartásától pld Vitrivius azt írta „a templomok kompozíciója a harmóniától függ, a szimmetria, pedig az aránytól. A szépség függ a dolgok egészétől, de független a kitalálástól és a konvenciótól

A szépséget a következő fokozatokra szokták felosztani:

Szép, csinos, bájos, kifinomult, elegáns, tragikus, dinamikus, erőteljes, élénk, egységes, kiegyensúlyozott.

Sokan vannak, akik a szépet a szemlélő érzéki képességére vonatkoztatják.

A szép az, ami az érzékeknek hízeleg – mondja egy modern iskola –s legszebb, az, ami a legnagyobb érzéki gyönyört okozza. Meyer szerint „a szép ugyanis nem csak a szemet de az egész embert is gyönyörködteti”

Szép hatása egyenlő az isteni szférával, a keresztény iskola szerint

A művészetben a fantáziának megfelel az, amit kompozíciónak nevezünk, nem egyes színek és alakok, se nem a hangok, hanem az alakoknak és a színeknek a csoportosítása a hangoknak a harmonizálása

A külső

A szépség kétértelmű fogalom tág értelemben szépnek tekintünk mindent, amit tetszéssel és elismeréssel látunk, hallunk vagy képzelünk el

Tág értelemben vett szépség nagyon általános és nagyon nehezen definiálható fogalom a szépség értelmezést majdnem mindenre használjuk, ami tetszik ugyanúgy, ami vizuális tetszést vált ki bennünk

A szépségnek különböző változatai vannak

Létezik olyan felosztás, amely például érzéki és a mentális szépségre osztja fel a szépet, míg a szép különböző típusait megkülönböztetjük pld bájt és a kifinomultságot, nagyon sokszor próbálták a szépség változatait összeállítani. A szépség változatait olykor a szépség kategóriáinak is szokták nevezni

Az antikvitás óta a szépség egyik változatának az alkalmasságot szokták nevezni.

A romaiak ezt a fogalmat decorumnak fordították. a fogalmat bizonyos kettőség járta át . a sok író állítja hogy a „szépség kettős”

A szépséget és az alkalmasságot már Szókratész is egymás mellé állítja

A vizuális művészetben gyakran elválasztanak egymástól két fogalmat, a struktúrát és az ornamentumot. Ornamentum nem más, mint a dekoráció

A dekorációt leggyakrabban az építészet alkalmazza

A képzőművészetben a szecesszió idején élte virág korát

A kora reneszánsz megtartotta a középkori kategóriát, és az ornamentumot elválasztotta a kompozíciótól. Nem csak a vizuális művészetben, de a verbális művészetben is

Cicero írta: Két fajta szépség van, az egyik a csinosság, a másik a méltóság, a csinosságot a nőies, a méltóságot a férfias szépségre mondhatjuk

A fogalom mindig is egybe forrót a vizuális szépséggel

Báj

A báj latinul gratia az ókorban fontos szerepet töltött be. A középkorban, a latinban a gratia kifejezésnek egy másik fajta értelmezése is született ez, pedig az isteni kegyelem. Lord Kames a mellett érvelt hogy a báj csak a szem számára látható és csak az emberben, az arcban, a mozdulatban mutatkozik meg

Felibien ezt írta a bájról: A szépség és a báj két különböző dolog a szép csakis a szabályokon múlik, míg a báj a szabályok nélkül is tetszik

A fenséges, mint fogalom abban az időben alakult, amikor a kifinomultság, de nagyobbra értékelték, mint az utóbbit. Ezt a kifejezést szokták úgy is hívni, hogy emelkedett ez abból ered, hogy ezt tekintették a legmagasabbnak a szépség fokozatai között

Felhasznált irodalom

Wladiszlaw Tatarkiewicz: Esztétika Alapfogalmai Kossuth kiadó Budapest 2006

Velics László: Vándorelőadásaim az Egyházi Művészetről Szent István Társulat 1912

Sík Csaba: Sem Kő Sem Bronz Sem Vászon Móra Ferenc könyvkiadó Budapest